1. továbbra is ott van, nem megy el, nem viszik el. otthon marad; nálam maradt a toll. | vhol (tartózkodási helyétől távol) bizonyos időn túl időzik. ne maradj sokáig! | elmegy vhova, és nem jön vissza. külföldön maradt; ▸ a harctéren maradt ▸ a porondon maradt

2. helyzetében, tulajdonságában stb. nem történik változás. állva marad; életben marad; hű marad; ▸ fenn marad ▸ parlagon marad ▸ pártában marad ▸ alatta mögötte marad valakinek, valaminek | ▸ maradok maradtam maradok szerető barátod. | <szűk körben tudott dolog> nem lesz közismert. köztünk marad. | tovább él, hat. emlékezetében marad. | ▸ valamiben, valaminél, valami mellett marad

3. valamilyen helyzetbe kerül. özvegyen marad; szégyenben marad; ▸ hazugságban marad ▸ magának marad ▸ úgy maradt, mint a kisujjam mint a szedett fa

4. valami folytán keletkezik, és egy ideig tart. nyoma marad; pecsét maradt a ruháján.

5. felhasználás, fogyasztás után még van, jut <valamiből vmely mennyiség>. maradt egy kis hús?; ▸ marad idő valamire, jut is, marad is | nem szűnik meg; megmarad. marad a gond.

6. ▸ valaki után marad valaki, valami öt gyerek maradt utána; nem maradt utána jó emlék. | ▸ valakire marad húgára maradt a ház. | <munka> valakire hárul. ránk maradt a mosogatás. | ▸ valakinek marad neki maradt az öreg ház. | ▸ valakinek a nyakán valakin marad nyakán maradt az áru.

7. későbbre halasztódik. a mosás a jövő hétre marad.

8. mat | a kivonás eredménye (lesz). (ha) 5-ből (elvesznek) 2-t, marad 3. | más műveletekben a magasabb helyi értékű számhoz adandó. 6×3=18, leírjuk a 8-at, marad az 1.

9. ▸ maradhat maradhasson már!

[ fgr tőből]

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ marad ⊕ [Prs.NDef.3Sg]

ó¹ fn

ó² → óv

ó³ mn

ó⁴ isz irod óh, oh

ó cxn óra.

marad tn ige

1. a valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után köv. mozzanatok összefüggő folyamatának, történésnek fogjuk fel. múlik az idő. | fil <a térrel együtt> az anyag létezésének alapformája; a jelenségek, folyamatok egymásutániságát kifejező dimenziója.

2. valaminek az időpontja. az indulás ideje. | ▸ idő előtt | ▸ időben idejében nép: idején | ▸ időre idejére | ▸ legfőbb ideje ideje volna ebédelni. | nép: ▸ eljött itt az ideje valakinek

3. időszak, időtartam. jó (darab) idő múlva; jó ideig; belátható időn belül; egy időre. | ▸ idővel | valamire szánt, kijelölt időtartam. gondolkodási idő. | a rendelkezésre álló időtartam. az idő rövidsége miatt. | ▸ idők a legrégibb idők óta. | sp időeredmény.

4. a napnak v. az évnek vmely ismétlődő jelenséggel jellemezhető szakasza. tél idején; éjnek idején.

5. az élet tartama, életkor. ▸ jól benne van az időben

6. (gyak. tbsz-ú) a történelem, a társadalmi, politikai élet folyama, ill. ennek egy szakasza. az árpádok idejében; a török időkben; ▸ megérti az idők szavát

7. időszámítás, időmérés. közép-európai idő szerint.

8. (az éppen uralkodó) időjárás. esős idő. | nép rég rossz idő, (kedvezőtlen) időváltozás. időt érez a lábam.

9. nyelvt igeidő.

[?tör ]

→ valami ⊕ -ra/-re

valami

-ra/-re hat-rag

1. útja során (sikeresen v. véletlenül) vhova érkezik, vmeddig elér. végre egy faluhoz jutott; hogyan jutok az állomásra? | vmely cselekvés eredményeként vhova elérkezik. célhoz jut. | ▸ valamire jut megállapodásra jutottak.

2. vmely helyzetbe, állapotba, bizonyos körülmények közé kerül. hatalomra jut.

3. <kif-ekben:> tudatának tartalmává válik. ▸ eszébe jut ▸ tudomására, értésére jut | ▸ eszedbe eszetekbe ne jusson

4. ▸ valamihez jut álláshoz, (egy kis) pihenéshez jut. | ▸ szóhoz jut | ▸ valaminek a birtokába jut

5. valaminek a belsejébe kerül. idegen anyag jut a vérébe.

6. sajtó < (terpeszkedő) kif-ekben:> végbemegy rajta vmely cselekvés, történés. érvényre jut (= érvényesül); befejezéshez jut (= befejeződik); kifejezésre jut (= kifejeződik).

7. oszt(ozkod)ás során valakié lesz valami. valakinek jut valami; csak kis szerep jutott neki. | ▸ osztályrészül jut valakinek valami | ▸ valakire, valamire jut valamennyi ötezer forint jut egy főre. | ▸ jut is, marad is

8. ▸ valamilyen hely jut valakinek | ▸ ideje jut valamire

[ fgr ]

I. ksz <m-ok, ill. mellérendelt v. párhuzamos m-részek kapcsolására; a kapcsolt, ill. a kiemelt szó után.>

II. hsz

[↔és ]